Kína, Ming dinasztia (15-16.század)
Méretek: 8 cm x 6 cm
Jádéból készült plakett a Ming-dinasztia korabeli Kínából. A plakett előlapján részletes faragás látható, amely sárkány motívumokkal tarkított. A csirkecsont jáde, mint anyagválasztás nem áll messze a kínai faragóművészektől, hiszen a kövek mellett faragásokat készítettek elefántcsontból, rinocérosz és egyéb szaruból és bambuszból is. A jáde a kalcifikálódásnak köszönhetően vált csirkecsont-szerűvé, vagy másnéven elefántcsont-szerűvé. A sárkány szerepe a kínai kultúrában jelentős, szimbóluma a szerencsének, a védelmezésnek, az intelligenciának és a maszkulin vonásoknak. Általában kígyószerűen, 4 lábbal ábrázolják, amely tulajdonságok a plaketten is láthatók. A sárkányt a császári hatalom és erő szimbólumaként is használták, például a Ming dinasztia idejében.
A kínai/európai sárkány:
Az európai közhiedelmek szerint, a sárkány egy tűzokádó szörny, aki nem csupán hatalmas, félelmetes, de ráadásul még agresszív is és rettegésben tartja az élőlényeket.
A kínai sárkány ezzel szemben teljesen más megítélést kap. A kínai sárkány már évszázadok óta szellemi- és kulturális szimbólum, hangsúlyozván a szerencsét, a hatalmat és a harmóniát. A mitológia fontos karaktere, ahol az európaival ellentétben, csak pozitív történetek köthetők nevéhez. Liu Bang, a Han-dinasztia alapítója például azt állította, hogy közvetlen fogantatása előtt, édesanyja egy sárkánnyal álmodott. Az ezt követő dinasztiák során pedig a sárkánymotívum státuszszimbólumként is szolgált: a Yuan-dinasztiában kétszarvú, öt karmú sárkányt csak az uralkodó hordhatott, négy karmú sárkányt pedig csak a nemesek és a hercegek; a Ming- és a Qing-dinasztiában pedig kizáróan a császár hordhatta a mitológiai lényt öltözékén. Számos történet, világnézet szerint a sárkány, a szerencse mellett egyaránt a vizek hatalmas mozgatója, ezáltal a viharok, tengerek és vízesések, mind hozzá köthetők.
