Japán, Edo-kor
Méretek: 8.5 cm átmérőjű
Lakkozott, Edo-korból származó, japán sakazuki szaké csésze. A csésze lába és külseje élénk piros színű, míg belseje részletes faragással tarkított, mely egy felfelé tekintő teknősbékát ábrázol. A külső piros szín mellett, a belső részen is hozzá hasonló, meleg színek dominálnak: arany, piros, halványkék és szürke. A teknősbéka úszás közben van ábrázolva, úszóhártyás lábai (amelyek közül csupán 2 látható) nyújtott pozícióban vannak, testének haladását pedig az állat páncéljából kiinduló, siklást imitáló vonalak illusztrálják. A körülötte látható pirosas hullámok a víz mozgását adják vissza. A teknősbéka a japán és kínai mitológia fontos karaktere, a hatalom és a halhatatlanság szimbóluma.
Sake:
Szaké: A szaké a japánok nemzeti itala, amely a rizs fermentációjával jön létre, ezáltal egy kellemesen erős, 15-22%-os, átlátszó itallá alakul, amelynek fogyasztása a nemzet kultúrájára jellemzően, gyakran szertartásos módon történik. Maga a sake japán szó minden alkoholos italra használható, de ha pont erre a rizses innivalóra vágynának, akkor a japánok inkább a nihonshu szót használják.
Első (feljegyzett) megjelenése Wei Shu könyvében is megtalálható a 3-5.századokban, azonban maga a rizsfermentáló metódust már Krisztus előtt feltalálták. A Heian-kor vallásos szertartások során egyaránt felhasználta a nemzeti italt, és a 10.században a buddhista templomok is belefogtak az alkohol gyártásába, amely tendencia évszázadokon keresztül folytatódott. Ami az Edo-periódust illeti, kialakult a hashira jōchū módszer, amely során desztillált alkoholt kevertek a fermentált elegyhez, ezáltal sokkal aromásabbá és könnyebb ízűvé varázsolták a nedűt. Továbbá, a városok és emberek számának növekedésével, a szaké fogyasztás és gyártás is fellendült; legfelkapottabb gyártási helye a Kiotó mellett fekvő, Hjógo-prefektúrai, Nada-Gogō lett.
A szakét fogyaszthatjuk hidegen és melegen is, ízléstől függően, általában kisebb, magasfalú csészékben (choko), vagy nagyobb, szélesebb és laposabb csészékben, azaz sakazuki-ban. Az utóbbit általában ceremóniák, mint például esküvők alkalmával használják, míg a choko hétköznapibb típusa. Ami az öntést illeti, az italt egy kerámia edényben tárolják és magának sosem tölthet az ember, mindig másnak kell öntenie, de ez a szabály mára kissé lazult, azonban így is sok helyen követik még.
