Dél-India, Vijayanagara-korszak (1336-1565) Méretek: 4 cm magas
Uma Parvati bronzból készült kegyszobra, az 1336-1565 között készült, az utolsó nagy dél-indiai hindu dinasztia korából. Ebben az időszakban a bronz szobrokra jellemző ornamentika kidolgozottabb lett, viszont így a testtartások merevebbé váltak. Az arcvonások jellemzően idealizáltak, ahogy a test kecsessége is túlzó.
Ezeket a jegyeket megfigyelhetjük Uma Párvati miniatűr szobrán is, mely bár méretét tekintve szerény, a hindu mitológiában nagyra becsült istennőt Párvatit (más néven Uma vagy Gauri) ábrázolja. Ő Siva a pusztító főisten felesége, az áramló energia és kreatív erő, a legerősebb démonok legyőzője és az anyagi világ javainak elosztója, minden hindu istennő megtestesítője. Az Uma nevet Párvati, életének története szerint édesanyjától kapta, aki Siva kezdeti elutasítását követően vezeklésbe mélyedt. Jobb kezében egy lótuszvirág bimbóját tartja, mely a szépséget és a tisztaságot jelképezi, miközben trónuson ülve egyik lába utkutika testtartásban, a másik lefelé lógatva. Az istennő hagyományos ruhát visel, mely láttatni engedi a test érzékiségét, melyet formás ívek fokoznak.
A szobor finoman megmunkált bronzból készült, mely anyag kiválóan alkalmas rituális tárgyak készítésére, mivel gazdag csillogása mellett a vallásos áhítat tartós megőrzését szolgálja.
